Babért szaggatott a szél
pár levél egy padra szállt,
rá gondoltam arra a percre,
amikor Te ültél rajta anyám.

Már huszonöt éve nem láttalak
mégis felém leng illatod,
minden orgona virágzáskor
az égre nézek, hol ragyoghat csillagod.

Iszapbirkózás két ember között
melyhez több száz, ezer kibic üvöltözött
szennyezve a közérzetet sarat dobálva
körbe-körbe melyből nem lesz más
mint szembesülés a tükörrel
hunyd le szemed és nézz magadba
mivel járultál hozzá közönyöddel
a sárhoz ami piszkossá tette
komfortos világod és a földet

Jártam a kövek városában leborultam a szentsír előtt,
felkavart a látvány ahogy papok lökdösték a járókelőt
sürgetvén a hívőt szaporán szedjék a lábat, ezért
szívem bezárva kinn a téren röpítettem Isten felé

esdeklő imámat. Azok az ősi falak mely előtt siratják
ezrek a vétket, juttatták eszembe mily kicsiny vagyok
mégis eléd helyezhetem szenvedésem. Apró porszem
ott azon a helyen, hol Uram teste nyugodott ki

feltámadott és megbocsátotta vétkem ugyanott.
Amint a bűnös asszony ott a kútnál találkozott Veled
engem is felemelt rám szegezett bársonyos tekinteted.

Éreztem a testemben fészkelő galambot mely repülni vágyik,
elengedtem a csüggedőt de megszületett bennem a másik.
Jerusalem te szent város benned változott meg életem

Kossuth, Petőfi zengzetes nevek,
róluk neveztek el utcákat tereket,
hordozva történelmünk vágyát,
szunnyadó vitézek beteljesült álmát,
ma is nevükön szólítjuk a vezért:
Álmos, Előd, Ond, Kund, Tas, Huba
és Töhötöm, ti hetek ma is segítsetek!

Gyönyörű szép hazánk ormán jeleskedik
vitézkedik Orbán, kormányának
rúdját hevesen szorítja, nem engedve
huszonegyből Ő az Istenadta.
Áderünk népének kádere, sovány
vigasz, ha Kövér az elnök, napjaitól
van ki Vona-kodik a parlamenttől.

Van Szabó mégis szakad gúnyánk
Kovácsok önön maguk kovácsolják,
van ki Pánczélként viseli nevét,
akad, ki Boros kupából nyeli keservét.
Kiváncsian várom már a nóta végét
miként emelik magasba a góllövő
boldog honos hadvezért! Hajrá FŐ!

Lassan olvadni kezd
már a jég, mely bezárta
pattanásra kész szerelmemet
most virágba borulva eléd
teszem szívem, s az olvadó
jég tócsája visszatükrözi
az eget, amint fölém
helyezed mosolygó
ajkad kedvesem...

Hatalmas ölelésre vágyom
olyanra, mint mikor először
vett kézbe anyám, s puha
pihe szavakat suttogott felém
majd az első gyengéd csók
elhagyta örömtől duzzadó ajkát

ilyen az életben még egyszer
történik velünk, amikor igazán
szerelmesek leszünk. Akkor is
vágyunk az első kézfogásra
a szeretett személy simogatására,
s a mindent beteljesítő nászra.

Büszke nőbe mart a kígyó
nyalogatja sebeit, véres
folyó duzzadása töltögeti
ereit, nincs rá gyógyír
csak az égben, fel - felsír
a szenvedésben, angyal
közelít a jó hírrel: "kőszív
helyett élő hússzívet kaptál"
már ne kérj, csak mindig
adjál, Teremtődbe kapaszkodjál!

Pirítósan szeretem a kenyeret
ha van örömömben nevetek.
ISTEN adta a búzát melyből készült,
házában hálát adok ma, míg
szemem a múltba révül.

Anyát adott, ki kihordott engem,
Atyát ki gondot viselt rám,
kenyerével táplált
borával vigasztalt,
áldom a tőle kapott asztalt.

Hogy hogyan érzem magam
csak egy aprócska részlet
a nagy egészhez képest.

Hogy érzi magát a világ sok
sok embere, ott ahol még
dörögnek a fegyverek?

Hogy érzi magát egy kisgyerek
ott hol nincs kenyér az asztalon
ahol az aprólék is hiánycikk
a lábról a cipő hiányzik?

Hogy érzi magát egy hajléktalan
kit évek óta nyomaszt a
közömbös hideg tapasztalat?

Hogy érzi magát a sötét suhanó
ablakon át rejtőzködő milliomos
kinek lelkiismerete mondja: kuss
részvét lehúzta már a rolót vágyai
túlszárnyalták a felhőkarcolót?

Hogy érzi magát egy egyszerű polgár
itt e földtekén kinek egyetlen
fegyvere szája, mit nem kötöttek
be még így kiáltani tud: halld
az imát felettünk tündöklő nagy ég!

Bár Te a mindennapi kenyeret
ígérted, segíts hogy megértsük
adni, osztozni sorsokban megérte!

Bárdolatlan bamba borostás
férfi böffen rám: állj odébb kisanyám!
Engedtem neki menjen csak a jámbor,
szegény nem tudja kit is anyázott.
Csönd dörömböl kéjes bánat, szavai
mint tüske utat találnak. Visszhangként
dobol az állj odébb...életre kel egy régi kép,
két szembe fordított S összekoccan, s
nincsen meg az örök nyolcas, eltűnt
a végtelen jele, neki nem mondom:gyere!

Kinek Orbán fóbiája van,
annak hiába kínáljuk az Orbánságot,
kinek a baj mai, annak kell a Bajnai,
aki látja a bajokat is, az ismeri a
jajokat is, jaj hogy is hívják a Mestert
aki homokra építi házát, azt mondja
magáról, hogy bal, hogy hihet neki
aki nem hall? Aki a kákán is csomót talál
ma DK néven összegyűjt,írja egy
kortárs, aki velük sorstárs, társaságunk
kissé világi, de így érzi ma Ági.