Megvert engem az Istenvénülő szemekkel,olyanra emeltem tekintetemkit soha nem érhetek el. Elhomályosította látásommost hunyorgok utána,tapogatózok a sötétben,tántorgok nyomába. Bennem buzgón barka lenga múltnak integet,ráncaimra csomót kötökne ismétlődjenek meg. Már elnyelt…

CélpontVéges emberi értelemmelkutatom a végtelent s haengedi értenem - eléremcélomat, - elhagyom kicsinykevoltomateggyé válva vele, kiértélni és halni is érdemes.

Ha időtálló verset akarszne csak azt halld ami magyar,az igazi vers globális, demindig lokális elhagyjukami kézenközi bevállaljuk minemzetközi, mert az a kézmely kenyeret oszttisztává tesz rátapadt koszt,addig adj amíg lehetigaz szót és lágy kenyeret,bár a…

Andalogva viszem lassan botomő segítőm amíg utam rovomkiszáradt fa, mely meghajtotta hátátmegtanított megvetni a Sátánt. Homályos szemüvegen nézektudom már nem itt van az éden,a gondviselés átölelt engemezért bátran dicsőítem Istent. Bizalmamat belé helyezem,Ő a sziklám,…

Lépkedett már ember a holdonaz űrt is lényegében felfedeztemégis abban porszem ma méghogy nem tudja mikor tör rá az este. Sötétben tapogatózik az elmemegértse a végső célt, gyilkol,halmoz módszeresen mégsemtalálja a földön sokszor a helyét. A boldogság egy olyan…

Nevek, nevek, neveknyújtanak történelmikeresztmetszetet.Nevek, nevek, nevekoszlatnak el bús fellegeket.Nagyszerű emberekéltek a világban, voltakszentek, kik neméltek hiába.Nevek, nevek, nevekrájuk épülnek újabbembertömegek.Majd végül összedől mint a kártyavár, nincssenki aki…