Bármilyen porszemnek látszoma világmindenség részese vagyok.Magamba szívom a napsugarat,a tengernek illatát, majdtovábbadom mint a mosolybazárt magányt.Mert a költő dolga megrázni a fáta gyümölcsszedés előtteltüntetni minden akadályt. Nyissátok ki ti is szívetek kapujátutat…

értem a füvek fény felé törekvésének mechanikájátolyan mint a nádirigó dala reggel ki napfelkeltét dicsérértem a halál közeledtén csöppenő szemnedvetmely ott csillogott anyám szemfödelén ...de nem értemazt az embert ki hátat fordított tegnap nekem....

Emlékek hídján ha megállokszívet szorító érzést találok.Tavaszt zeng egy fényképnyár viharos éjjelén zenél,mint kislány koromban énmárcius tizenötödikén. Nemzeti érzéstől mentesennem lehet élni - rendesen -hiszen eső után a föld szagasoha nem a régi, új illatotáraszt…

Hiába károgják minden rossza valótlanság kárt okoz,hiába sugdossák hazugságbennük tanyázik a hamisság,aki farkast kiált akkor is ha nincsnem érzi soha mit is ér a kincs,azt se mondjuk, hogy minden jóaz igazság mindennél többre való,nemzeti érdekünk mást kívánőszinte szót…