Az én elsőszülöttem a meg nem született gyermek,akit kirángattak belőlem életre esküdött kezek.Hány és hány anya mondhatja ezt bátran,szívére téve kezét bűnbánóan, meg nem születettmagzatának. Bocsánatért esdeklünk a TeremtésUrának, vállalva a megvetést, de irgalmat…

Ki született készüljön a halálra,sőt arra is nem lengetnek nekipálmaágat, fel kell fognia mi azélet célja, hiszen élete végénvisszatér a sírba, megkérdeziktőle felismerte-e. mivégreszületett a földre. Méltóságátazért kapta, hogy Ő több lehessenmint volt az apja, vagy…

Sokfelé szakadozott hitünketmintha gyermek keze szaggattavolna szét, aki még nem is tudjamire használja eszét, de azirgalmasság vezére látja mindezts eggyé forrasztja győzelmes kereszttel. A végén egy nagy ölelés lesz az élet,mely álomszerűen nagyszerű ésszép lesz, eltűnik…

Végigjártam gyermekkorom ösvényeitfelidézve múltam fösvényeit, meg a jókat,akik ablakukból néha kihajoltak köszönteniengem - a gyermeket -kinek sírásától az utca zengett.Emlékszem János édesanyjára, ki libáttömött leszorítva lábával, egy fejkendősnénire, ki akkor…

Békétlenül rázza ágait a mogyoróbokordacolva suttogja nem adom magam a télnekőszt akarok még, vagy belőlem seprűt fonjatokazzal kergetem el a bestét ki rámakarja erőszakolni hófehér testét.

Anya és Fiaátfordították a nemnegatívumátéletigenléssé abűn megtagadásával békét akarunkzengjen a szavunk közösegyetértésben

Határmódosítást végeztema szögesdrótokat messzebbre helyeztem,eleget gyötörték testemet lelkemetkívülről belülről utasítást kaptam felülről. Olyan gyarló az ember egyre csak nézde nem lát nem veszi észre magaszabta gyepesedett korlátját. Most zászlót ragadok…

Békét hirdetek de ha szólokaz Neked háború.Családról zengek, az Nekedború.Reménytelenségben is hittelkelek, vezérfonalam azéltető szeretet.Barátságtalanságra vonoma vállam, fénnyel pótoloma sötét árnyat, lásdszívembe költözött azörökös szerelem,szabadságomat irigyled-…

Lassított filmkockakéntvetítem a percet, mintrózsafüzért a gyakorlott kéz,oly áhítattal rántom le a leplet,mint szűz menyasszonyha vőlegényre néz. Kíváncsian kissé kacérana bátrak félelme nélkül,tudva mit, ma nyújt nekünkaz élet, szent pillanat mellyelaz ember szembesül,…

meztelenkedő kéjjel bújtál ki ruhádbólhogy avarrá tapossák mint divatjamúltkinőtt csigaházat, vágyón adtad át magada hófehér dérnek mely megcsipkedtebőrödet s hozta elő belőled a télre vágyóéhes szörnyet, nyelve a napokat álmodvánnagyokat, ködpárára vágyva…