Lassan olvadni kezd
már a jég, mely bezárta
pattanásra kész szerelmemet
most virágba borulva eléd
teszem szívem, s az olvadó
jég tócsája visszatükrözi
az eget, amint fölém
helyezed mosolygó
ajkad kedvesem...

Hatalmas ölelésre vágyom
olyanra, mint mikor először
vett kézbe anyám, s puha
pihe szavakat suttogott felém
majd az első gyengéd csók
elhagyta örömtől duzzadó ajkát

ilyen az életben még egyszer
történik velünk, amikor igazán
szerelmesek leszünk. Akkor is
vágyunk az első kézfogásra
a szeretett személy simogatására,
s a mindent beteljesítő nászra.