Ölelnélek, de nem lehetnem karol át a két kezemmegnőttél gyermekem. Ölelnélek, de nem szabadmár más diktálja a vágyakata végső szabad akarat. Ölelnélek, de nem tudlakmessze vagy, más az utadinkább Te ölelj másokat. Add át az ölelést, van karodmindig, ha van rá…

Babért szaggatott a szélpár levél egy padra szállt,rá gondoltam arra a percre,amikor Te ültél rajta anyám. Már huszonöt éve nem láttalakmégis felém leng illatod,minden orgona virágzáskoraz égre nézek, hol ragyoghat csillagod.

Nekem látnom kellettazt a szörnyűséget, hogyértékelni tudjam a nyugalmat.Látnom kellett a halálra vált szemettudjam mit jelent a fényesencsillogó pillanat.Hallanom kellett az ordítást,hogy megértsem a halk szuszogást, a fénytaz árnyék mellett.A templom békéjéta háború borzalma…

Pusztából kiált a léleka mai kor emberénekvigyázz, hogy kiben bízolma is támad a kígyó! Évából fakad a bűntudatő tudja már ki az áldozat,ismeri a vétkek útjait,keresi a forrás kútjait. Kivágják a fenyőt mint Jézust,áldást oszt rá a klérus, deti a léleknek higgyetek…

Ha a lelkedben nem az égimegbocsátás tüze lobog,ne csodálkozz ha lángbaborula hazád és az otthonod,egyre jobban szítod agyűlölet lángjait,gyermekek helyettgyújtóbombát ölelgetnek lányaid.A föld mélye nélküled is izzik, forronglávát köpköd, a szádból most béke helyett…

Valamit tenni kéne, hogymások sorsa jobb legyen,arra a gyermekre gondolokakit beleptek a legyek,itt sikítanak mert másokgazdagok - én sikítok azég felé - szánják meg őtaz angyalok!