Jártam a kövek városában leborultam a szentsír előtt,
felkavart a látvány ahogy papok lökdösték a járókelőt
sürgetvén a hívőt szaporán szedjék a lábat, ezért
szívem bezárva kinn a téren röpítettem Isten felé

esdeklő imámat. Azok az ősi falak mely előtt siratják
ezrek a vétket, juttatták eszembe mily kicsiny vagyok
mégis eléd helyezhetem szenvedésem. Apró porszem
ott azon a helyen, hol Uram teste nyugodott ki

feltámadott és megbocsátotta vétkem ugyanott.
Amint a bűnös asszony ott a kútnál találkozott Veled
engem is felemelt rám szegezett bársonyos tekinteted.

Éreztem a testemben fészkelő galambot mely repülni vágyik,
elengedtem a csüggedőt de megszületett bennem a másik.
Jerusalem te szent város benned változott meg életem