Bárdolatlan bamba borostás
férfi böffen rám: állj odébb kisanyám!
Engedtem neki menjen csak a jámbor,
szegény nem tudja kit is anyázott.
Csönd dörömböl kéjes bánat, szavai
mint tüske utat találnak. Visszhangként
dobol az állj odébb...életre kel egy régi kép,
két szembe fordított S összekoccan, s
nincsen meg az örök nyolcas, eltűnt
a végtelen jele, neki nem mondom:gyere!