Titkok homályából érkezel
az Isten igazgatja két kezed
majd hozzá térsz újra vissza
ha majd könnyeid a föld issza.

Sorsod megírták előre, de te
sohase hallottál felőle, amikor
megtudtad miért élsz, kezdted
el Alkotód dicséretét.

mennyivel van több joga

az itt élő magyarnak, mint

azoknak akik családjuknak

nyugalmat és fedelet akarnak

ne feledd el soha honnan

jöttél mert számon kéri Isten

rajtad amit kaptál és azt is

amit másoknak nyújtottál

István intelmei ma is üzenik nekünk

nyújtsunk támaszt özvegynek és árvánek

s mindazoknak akiken még segíthetünk

mert nem tudjuk mikor érkezik el holtunk

de valamikor mi is jövevények voltunk

valamikor mi is jövevények voltunk!

Hétágú gyertyám lassan kialszik
ma még világít figyeljetek rá...
ha ellobban már nem marad nyoma
füstölgő mécsbele sem mutat sokat.

Enyhe kormot még felfedezhetsz ám,
ha közel teszed kezed meleget nem ád.

Adtam már eleget hideget meleget
lecsorgott viaszom elfogyott vígaszom
két végén égettem gyertyám, mégse
vették észre elfogytam másokért egészen.

Így volt jó! ma sem tennék másként
életemet is odaadnám békétlen hazámért!

Rám nevetett egy gyermek,
néma dal fakadt fel bennem,
mely sürget egyre messzebb
menjek, minden emlékképet
hozzak elő, távoli múltból
békés jelenből, mosolygásod
erőt adott, rájöttem hogy
rabod vagyok, ó Te drága
gyermek, jöveteled jel lett,
andalító boldog láz, neved
mosolygás, szétterül az arcon
szeress és múlik rágalom
szeress és nincs már fájdalom...

Egyik hirdeti jobban teljesítünk
másik sulykolja rosszabbak lettünk,
egyik táblára festi "boldog május elsejét"
a másik leköpi, nincsen rajta elég festék.

Maguk alatt gyújtják a tüzet, az ördög
röhög, öntök a katlanba rájuk hideg vizet,
zúdítsák egymásra mindazt az átkot, mely
visszarántja végképp a marakodó országot.

Sehogyse tetszik nekem ez így testvérek,
menekül az ilyen helyről a politikában
csalódott ép test és egyszerű lélek.

Hiába kínáltok sok virslit és sört
ha lenyúzzátok az emberekről a még
ide-oda rángatott megcsömörlött bőrt.

Amikor egy akol lesz
és Egy a Pásztor és
nem forgatjuk fejünket
százszor arrafelé, ahol
szebben szól az ének
és egy akarattal adunk
hálát a magasság Istenének.

Amikor egységben állunk
az Úr elé, vétkeinket
letéve lábai elé, száz
hozsannát mondunk
a bűnbocsánatért,
akkor mondhatjuk
kálváriánk véget ért.

Amikor tiszteljük a szentet,
kalapot levéve nézzük a
keresztet, megállunk
egy percre délidőben,
áldást mondva a nekünk
rendelt kenyérért, mikor
befogadjuk szívünkbe a békét.

Akkor az Úr dicsősége
felragyog, elmondhatjuk
az Atya gyermekei vagyunk,
mi is magyarok. Csak akkor
lesz egy az akol és egy a
Pásztor, mit felolvastak
a templomokban már
több mint százszor.

egybegyűltem önmagammal
s kihagytam a nyafogást
megszámláltam ráncaim
és nem környékezett zokogás
őszintén magamba néztem
rájöttem nem bánok semmit sem
a szépséget magam mögött hagytam
mégse cserélnék senkivel
az útnak végére egyedül érek
ahogy egyedül vágtam neki
úgy vélem jó úton jártam
mely keskeny volt de emberi

Hazánk testéből kiragadták az
élesztő lelket s kidobták karvaly kezek
most felettünk kőröz akár a sólyom
rikoltja emberek ne engedjetek!

Lélek nélkül az élet sivár
tespedt testek sírhalma vár
mindazokra kik restek megragadni
a pillanat kínálta erőt

szolgáljatok a napnak amely
küldi a megfellebbezhetetlen időt
sorsok siratják saját jelenük

ma még időben egyet tehetünk
bánatot, bosszút, haragot feledünk
vagy életet, reményt, hűséget temetünk.

Meghökkentő személyiséged
talán azért érdekelsz, félek ha
elkopik a máz, az érdeklődésem
alábbhagy és ez
mindkettőnket megaláz.
Nem szeretnék idáig elmenni
jobb úgy, ha továbbra is
"csak" érdekelsz, mint a
színész ki fellép életem színpadán
s álmaimban tovább csak nekem
játszik és énekel...

Oszlóban az éj
foszlóban a kéj
harmatcsepp gyöngyözik
fűszál tetején.
Átok ül a házon
egy asszony újra lázong,
szeméből pereg
fájdalom tengere
mégse fél...
ábrándos reggele
bánattal van tele
erővel kiáltja égi oltalom
jöjj gyere...
nem vagyok más,
egy esendő ember,
ki egy lépést tenni
Ura nélkül nem mer..
Ő ad erőt, Ő aki bátor volt
megfosztani életét
a gonosz világtól.