Amikor egy akol lesz
és Egy a Pásztor és
nem forgatjuk fejünket
százszor arrafelé, ahol
szebben szól az ének
és egy akarattal adunk
hálát a magasság Istenének.

Amikor egységben állunk
az Úr elé, vétkeinket
letéve lábai elé, száz
hozsannát mondunk
a bűnbocsánatért,
akkor mondhatjuk
kálváriánk véget ért.

Amikor tiszteljük a szentet,
kalapot levéve nézzük a
keresztet, megállunk
egy percre délidőben,
áldást mondva a nekünk
rendelt kenyérért, mikor
befogadjuk szívünkbe a békét.

Akkor az Úr dicsősége
felragyog, elmondhatjuk
az Atya gyermekei vagyunk,
mi is magyarok. Csak akkor
lesz egy az akol és egy a
Pásztor, mit felolvastak
a templomokban már
több mint százszor.