Megszenvedett betűk sokasága sorakozik mögöttem,
mégis én leszek az utolsó kiért e betűk szólnak,
inkább azokért sikong kikért soha senki nem szólt.
Szó szót követ, elindul mint kis patak, majd
folyóvá duzzad, aztán tengerré érik, majd elönti
a világot új vízözönt teremtve, békegalambra vár,
csőrében olajágat hordoz, új időket gondoz,
vékony papirusztekercset terem, rajta az új írás,
új idők új szavaival: ne féljetek! Tiszteljétek
egymást emberek! Ha elmúlt a tél a napsugártól
a mag újra él, ahogy a szót a betű élteti majd
tovább sarjad, embertől lesz az élet emberi.

Szépen szólna szavad
ha elhagynád a sziszegést,
számomra nincs benne érték, ha
csak szidalmakról szól az egész.

Dicsérj végre, mint egykor
dicsérted gyermeked, hidd el
békédet akkor te is megleled.
Hadviselés nélkül is lehet élni életet.

Nem hiszem hogy e népnek
csak a korholás szava kell,
gondolj a népdalokra, búsan
szól az is, aki nálunk énekel.

Kidaloltuk mi már magunkból
a bánatot, hagyjuk el már végre
a felgyülemlett sok hadd el hadot. Hiszem
hadviselés nélkül is lehet élni életet.

Öregember fiatal testben
felfordulást okoz, melyet
árulás és hűtlenség még
tovább fokoz - talányos
mondatok kétértelmű szavak
minden fejtetőn áll ha a szív
nem szabad, álruhás apa
ki feledi fiát, érte hagynak el
angyalok ékes glóriát,
álhatatos kedves ki bízik
párjában, csalódik majd
hazatér sivár hajlékába.

Együtt van a filmben menny
és pokol,sírástól ázott ruha,
szenny és bokor, halálhörgés
sóhajok, csókra éhes száj,
intrika, széptevés gonoszság és báj.
Gyilkos ösztönök rejtett édes zug,
melyben férj és feleség nem mindenről tud.
Kutatja a témát mely sok fejtörést okoz,
van e élet halál után,
ha van az nagyon brutál
- másik ember kisajátított testével
kárt okozhat az emberek lelkében.

Tanulságként szolgálhat a címadó:

Ő Salvadorként érte el,
hogy legyen szívekben
DON PEDRO!
Három ember egy személyben
Pedro - Salvador - Mario
Csoda
hogy nem bomlott meg az agya!


/A Második élet c. film ihlette vers!/

Folyó tükre vérré változott
örömünk ürömmé, száguldó sírássá
mintha üzenné hazánk elátkozott...

Teher alatt nő a pálma hallom az intő szót
ma nem átokra van szükség hanem imára.
Viselős hazám, gyermekként a vérben ázottan topogok
felrepedt Veszprém megye Ajka, engeded
történelmi amnéziában szenvedő vénádat csapolni?
Búsan érted zokogok, öldöklő angyal jár körül,
öntve haragja csészéjét, hazám teste tátongó seb,
vörös iszap, nehéz fémlé, repedt világ
véres lucsokban születünk ujjá!
Devecser, Kolontár népe, segítségért kiált,
most kell igazán az összefogás ereje, légy üdvözülve!
Segélykérő telefonok ezrei, égető fájdalmak vérlázító sebei
valami nagyot kéne most tenni, alkotni hatalmas csodát
de nem tudok mást csak megfogni a ceruzát, írni...
nem ez lehetetlen, hogy az ember ilyen tehetetlen
két kezemet összetéve másokat is imára hívni...

"Boldogok kik mossák ruhájuk a Báránynak vérében"
áldásodat kérjük, nincs más erőnk csak hitünk...
s bizalmunk Urunk kegyelmében...
/Idézet: Jelenések könyve/

Leláncolt madarak szabaddá lettek
láncaik utánuk sírva lebegtek
átvéve a szabadság érzetét
örömüket már sírásra cserélték
mert van az örömnek egy más
változata, örömkönnyeket szül
a   s z a b a d s á g    maga.

Kőbe vésett idomok mellett
sarokba szorított szó hegyek
fáradt olajból építkező
föld szennyezte emlékhelyek.

Kibújt meztelen csigák között
elvegyül a kígyótojás - feltörve -
későn ébredő hajléktalan ásít
száján elhaló véges zokogás.

Nézi üres zsebeit egyre
aszott keze már reszketeg
felé közeledni nem merek.

Zsíros haján csillan a fény
rémlik mintha ismerném talán
átdereng mosolya emlékek falán.

Csókolnálak de ajkad oly messze van
21 éve belőled csak por és hamu maradt,
ha vésnök volnál se tehetnél többet érte
belekarcoltad magad szívem közepébe.

Elmúlásod törvényszerű, mint nekem
a holnap, fagyos keserű unicum gyógyszer
már neved is szerető Gézus, aki kell,
kedves nevető zérus, feszülő kereszttel.

Kövezett jégvirág, más törvényekkel
bámult holdvilág, mely vonz ma is kedvvel,
eggyé válok veled magam is szeretettel.

Eggyé válok veled minden áldott nap,
lesz jövőnk egy felvázolt dicső holnap,
másik felem kit szívem még nem engedett el.

Egy nagy S betűvel jelzik nevemet
mióta elveszítettem másik felemet
Ő úgy mondta nevem mágikus, de
egy mai kor gyermeke rám szólt:
Ági kuss! ági úton származom a
Főtől, tőle kaptam méltóságom, ki
megbocsátást tanított régi időből,
el kell hinnem neki e tanítást,
vállalva a realitást, hiszem senki
nem nagyobb a Mesternél!
Kedves párom Gézus téged is
tanított Jézus jelezz vissza abból
a másik hazából mikor várható
megígért feltámadásod ugye Te
visszaadod elrabolt méltóságom!

szürke verébből csalogány lettem
amint Jézust követni kezdtem,
a szürke eleganciája már az enyém
mióta egy királyhoz vonzódom én,
ezüstös hajszínemet tőle kaptam
amint az utat felé kutattam,
aranygyűrűmet zálogba tettem
biztonságba kormányoz, szárnyalok
mellette - szürkén szabadon dalolok
jussom a leomló föld szorongatom
a göröngyöt mint talált igazgyöngyöt

Az Élet fája maga Krisztus
aki felemeltetett - az Ő
gyümölcse az örök élet -
erre szolgált szent neve.
Bár a jó és rossz tudás
fájáról szakítottak az ős szülők,
Jézus megtanított arra, hogy
nem baj az ha őszülök.
Az elszáradt fa szent
gyümölcse megtanított engemet,
a tanítványnak egy a dolga,
tegyen úgy mint Mestere.