Oszlóban az éj
foszlóban a kéj
harmatcsepp gyöngyözik
fűszál tetején.
Átok ül a házon
egy asszony újra lázong,
szeméből pereg
fájdalom tengere
mégse fél...
ábrándos reggele
bánattal van tele
erővel kiáltja égi oltalom
jöjj gyere...
nem vagyok más,
egy esendő ember,
ki egy lépést tenni
Ura nélkül nem mer..
Ő ad erőt, Ő aki bátor volt
megfosztani életét
a gonosz világtól.