Hazánk testéből kiragadták az
élesztő lelket s kidobták karvaly kezek
most felettünk kőröz akár a sólyom
rikoltja emberek ne engedjetek!

Lélek nélkül az élet sivár
tespedt testek sírhalma vár
mindazokra kik restek megragadni
a pillanat kínálta erőt

szolgáljatok a napnak amely
küldi a megfellebbezhetetlen időt
sorsok siratják saját jelenük

ma még időben egyet tehetünk
bánatot, bosszút, haragot feledünk
vagy életet, reményt, hűséget temetünk.