egybegyűltem önmagammal
s kihagytam a nyafogást
megszámláltam ráncaim
és nem környékezett zokogás
őszintén magamba néztem
rájöttem nem bánok semmit sem
a szépséget magam mögött hagytam
mégse cserélnék senkivel
az útnak végére egyedül érek
ahogy egyedül vágtam neki
úgy vélem jó úton jártam
mely keskeny volt de emberi
