/megadott szavak: ölelés, ébredő, gyűrött, suhan, préda,kér, kopott/ Repülő suhan velem feléd,baráti ölelés vár reám,kopott nadrágom üres zsebét faggatomlehet, hogy lelkemen pattan a zár? Gyűrött arcomra csókot lehelsz,ébredő figyelmem egy kis zugot kér,kérlek ne engedd,…

Nekem látnom kellettazt a szörnyűséget, hogyértékelni tudjam a nyugalmat.Látnom kellett a halálra vált szemettudjam mit jelent a fényesencsillogó pillanat.Hallanom kellett az ordítást,hogy megértsem a halk szuszogást, a fénytaz árnyék mellett.A templom békéjéta háború borzalma…

Nincs már bennem lélek mertletagadtam magam odaadtam őtegy felsőbb hatalomnak mikor hívottmár csak a kukacokat láttam ígylesz amíg élek őt érzem óriásnak.Láb nélkül is a mennybe jutottálpedig évek óta tolószékből sohanem futottál - bocsáss meg nekem -bűnös vagyok Éva…

Rajongásigérleltem az érzést,szívembe véstemazt a nézést.noha semmiközöm nem volthozzá!

Köszöntelek Uram napjaki vagy nekünk élő manna,ki lakozol tüzes borban,adod magad ma is tisztán,új hajtásként a keresztfán!

Csak azt az egy zord éjszakát feledném, mikor megmutatta a pokol tornácát az ég,ahol álruhás próféták elárulták a testet,ők maguk állították a szégyenkeresztet.Csapdába csalták a hívőt, pénzért árusítvaa szeretőt, elöbb lettek ávósok, majd ezt követőn Judások.…

Boldog vagyok létem ragyogbár idétlen bennem a lét,mert boldog aki él és szeret,időtlenül megérett hitembűvkörében levetem sarum mert ez a hely megszenteltetett, a szeretet soha nem elég,őszi lehelet elment teveledvisszatért a nyár, nézem egyfiú mosolyát, nem engem nézde téged…

Pusztából kiált a léleka mai kor emberénekvigyázz, hogy kiben bízolma is támad a kígyó! Évából fakad a bűntudatő tudja már ki az áldozat,ismeri a vétkek útjait,keresi a forrás kútjait. Kivágják a fenyőt mint Jézust,áldást oszt rá a klérus, deti a léleknek higgyetek…

Kedvesem! A falevél halk neszefigyelmeztet ember holnap leszel-e?Vakuként irányítottad felém villanóslényedet, érzem fényed vagyok, havisszatükrözöl, de ha elvakítasz,úgy Te sem tündökölsz.Ne ölelgesd önmagadat karba fontkézzel, inkább ölelj mást, hálateltszívvel. Vedd…

Egyetlen kincsem a nincsemtenyérnyi jelből merítem hitemmegsárgult papir gyűrött szavábólindult felém holnapom a mámor. Egyetlen kincsem a nincsemrám feszűl jövőm vásznaarcom barnított békés ránca,anyám feledett mosoly kovásza. Egyetlen kincsem a nincsem,földi kincset nem…