Egyetlen kincsem a nincsem
tenyérnyi jelből merítem hitem
megsárgult papir gyűrött szavából
indult felém holnapom a mámor.
Egyetlen kincsem a nincsem
rám feszűl jövőm vászna
arcom barnított békés ránca,
anyám feledett mosoly kovásza.
Egyetlen kincsem a nincsem,
földi kincset nem gyűjtöttem
Fiú szavára esengve figyeltem
így lett belátó bárány belőlem.
Egyetlen kincsem a nincsem
egy csöndbe ágyazott vágyban
némán, vakon világgá ordibállak
Téged, kiből új születés árad.
