Kedvesem! A falevél halk nesze
figyelmeztet ember holnap leszel-e?
Vakuként irányítottad felém villanós
lényedet, érzem fényed vagyok, ha
visszatükrözöl, de ha elvakítasz,
úgy Te sem tündökölsz.
Ne ölelgesd önmagadat karba font
kézzel, inkább ölelj mást, hálatelt
szívvel. Vedd észre áldott a hely,
hol bölcsőd ringott, s ha csalódtál
másokban, ne feledd a hited megingott.
A falevél is fénylik, ha eső áztatja
arcát, ne szégyelld magad előttem,
hogy sárba tiporták vágyaid álmát.
Érzésünk ingatag, emeld föl magad!