Csak azt az egy zord éjszakát feledném,
mikor megmutatta a pokol tornácát az ég,
ahol álruhás próféták elárulták a testet,
ők maguk állították a szégyenkeresztet.
Csapdába csalták a hívőt, pénzért árusítva
a szeretőt, elöbb lettek ávósok, majd ezt
követőn Judások. Alázva az élő szentet
megbecstelenítve a keresztet. Világfájdalmat
hoztak így a földre, éljenezve a Sátán a győztes.
Ezzel szembe ment az igaz, felmutatva ki is
a gaz, tükröt mutatva a gonosznak, szólt:
üsd a másik arcomat. Töviskoronát is kért,
feledve fájdalmat, vért. Eggyé vált a szenvedővel
sorsot vállalt a kétkedővel, bűnbánatot
tartva mások helyett, maradt élő kereszténynek.