Boldog vagyok létem ragyog
bár idétlen bennem a lét,
mert boldog aki él és szeret,
időtlenül megérett hitem
bűvkörében levetem sarum
mert ez a hely megszenteltetett,

a szeretet soha nem elég,
őszi lehelet elment teveled
visszatért a nyár, nézem egy
fiú mosolyát, nem engem néz
de téged idéz úgy mint akkor
először...nem tudom szemem

levenni róla újra visszapergett
az óra...a szeretet soha nem elég
újra elkapott a hév már
nem érdekel a dér
boldog vagyok