Kőbe vésett idomok mellett
sarokba szorított szó hegyek
fáradt olajból építkező
föld szennyezte emlékhelyek.

Kibújt meztelen csigák között
elvegyül a kígyótojás - feltörve -
későn ébredő hajléktalan ásít
száján elhaló véges zokogás.

Nézi üres zsebeit egyre
aszott keze már reszketeg
felé közeledni nem merek.

Zsíros haján csillan a fény
rémlik mintha ismerném talán
átdereng mosolya emlékek falán.