Folyó tükre vérré változott
örömünk ürömmé, száguldó sírássá
mintha üzenné hazánk elátkozott...

Teher alatt nő a pálma hallom az intő szót
ma nem átokra van szükség hanem imára.
Viselős hazám, gyermekként a vérben ázottan topogok
felrepedt Veszprém megye Ajka, engeded
történelmi amnéziában szenvedő vénádat csapolni?
Búsan érted zokogok, öldöklő angyal jár körül,
öntve haragja csészéjét, hazám teste tátongó seb,
vörös iszap, nehéz fémlé, repedt világ
véres lucsokban születünk ujjá!
Devecser, Kolontár népe, segítségért kiált,
most kell igazán az összefogás ereje, légy üdvözülve!
Segélykérő telefonok ezrei, égető fájdalmak vérlázító sebei
valami nagyot kéne most tenni, alkotni hatalmas csodát
de nem tudok mást csak megfogni a ceruzát, írni...
nem ez lehetetlen, hogy az ember ilyen tehetetlen
két kezemet összetéve másokat is imára hívni...

"Boldogok kik mossák ruhájuk a Báránynak vérében"
áldásodat kérjük, nincs más erőnk csak hitünk...
s bizalmunk Urunk kegyelmében...
/Idézet: Jelenések könyve/