Úrrá lenni tanulunk. Önmagunkon, érzéseinken. Leszegett fejjel. Felülemelkedni mindazon mi érték - zűrzavaros, pálinkagőzös, dohányboltos - hangzavarban. Mintha szégyellnünk kellene azt is hogy vagyunk, pedig "Felkelt a napunk" mégis alpári a szavunk. Kitörni vágyunk ebből a…

Az asszony kiáll a tenger partjáramit súg a szél míg borzolja ősz haját?Válj eggyé a vízzel a nyugodt kavicsokkal,hirdesd a vasárnapot áldott nyugalommal. Tisztítsd meg magadat megszentelt vérrel,dicsőítsd az Úr Istent összetett kezeddel,adj hálát a kenyérért amit Urad…

Harmatcsöppes gyönge ágonringatózik egy madár, szárnyasérült, lelke vérzik érzi ideje lejárt,mégis dalra mozdul csőre, rá seránt a rossz időre oda csalja társait,rázendít a csöpp kis kórus, köztükugrál veréb, mókus, éneküktől zeng a vihartól tépett szép magyar határ.

bajtársak és sorstársak vagyunka békéért áhítozik agyunkmit kéne tenni hogy megértsék az embereknem sül ki semmi jó abból ha dörögnek a fegyverekmostanság megmosolyogják aki békéért kiáltde nem véletlenül küldték el nekünkaz Istennek Fiát

Vízcsepp gyöngyözött testedene kép beragyogta estemet, mostis hallom a tenger zúgását, kagylóhordozza kezed szorítását, látlakamint lehunyom szemem, elémidéz fényes képzeletem...ragyogjragyogj csillagom fentről, vidámholdsugár - mosolyod feltölt -érzésem fennkölt .....

Összetört kőtáblákat igazgatoktépett, gyűrött iratot lapozgatok,illesztgetem a félbetört egészet,részese vagyok egy nagy egésznek. Vannak el nem évülő bűnök, hibákbe nem hegedt sebek - az ember kivár -nem rontom az amúgy is rossz statisztikát. Távol áll tőlem más képébe…

Teszek veszek mindent elviselekmióta szerelem szorítja szívemet.Azóta nem ismerem a gőgöt azérzés legyőzött: szeretem! Meghajlok minden fájdalom előtt,jó ismerősként köszöntöm őket,tudom ha nem jönnének nemérezném milyen is az élet. Majd ha letörik ágamat mitviharos orkán…

Nincs az a hatalomki eltiporhat, habenned a por hat!

Pattan a rózsaéled a nótatüskés szárátne szorítsd már Jajong az ajkadvisszaharaptamhervad a kedvedlelohadt már bennem az élethiú reményemvégtelenségrekihegyezett sebes ajakkalhűsít a hajnalvágyteli kedvemeltemetem piciny magodnakéletet adtamsikolt az éjjeljöjj ide…

Babért szaggatott a szélpár levél egy padra szállt,rá gondoltam arra a percre,amikor Te ültél rajta anyám. Már huszonöt éve nem láttalakmégis felém leng illatod,minden orgona virágzáskoraz égre nézek, hol ragyoghat csillagod.