Pattan a rózsa
éled a nóta
tüskés szárát
ne szorítsd már

Jajong az ajkad
visszaharaptam
hervad a kedved
lelohadt már

bennem az élet
hiú reményem
végtelenségre
kihegyezett

sebes ajakkal
hűsít a hajnal
vágyteli kedvem
eltemetem

piciny magodnak
életet adtam
sikolt az éjjel
jöjj ide már

lásd ezt a csodát
életnek fiát
kezednek ringó
lágy talaján

horgas időben
kis csecsemőben
éled az ösztön
anyja után

harmatos ajkán
halk szuszogásán
megpihen a mosoly
alkony derekán

nézem a szentet
éled a kedvem
ezért volt érdemes
élni talán