Teszek veszek mindent elviselek
mióta szerelem szorítja szívemet.
Azóta nem ismerem a gőgöt az
érzés legyőzött: szeretem!
Meghajlok minden fájdalom előtt,
jó ismerősként köszöntöm őket,
tudom ha nem jönnének nem
érezném milyen is az élet.
Majd ha letörik ágamat mit
viharos orkán szele hajt
magam mögött tudhatok
minden földi bajt.
Eggyé válok a föld porával
csókot lopok párom homlokára.
Szép szerelmemért viselem a koronát
mely szorít egész életemen át,
ha magam mögött tudom a fájdalmas
földi létet, irgalomból nyerek
hűségemért örök üdvösséget.
