Összetört kőtáblákat igazgatok
tépett, gyűrött iratot lapozgatok,
illesztgetem a félbetört egészet,
részese vagyok egy nagy egésznek.
Vannak el nem évülő bűnök, hibák
be nem hegedt sebek - az ember kivár -
nem rontom az amúgy is rossz statisztikát.
Távol áll tőlem más képébe vágni a frankót
inkább szőnyeg alá söpröm a neki szánt szót
építő szavakat szórok szerteszét, azt hittem
nem kell a szentbeszéd, úgy gondoltam
az idő szele mára megkopott, ám ha tartóra
tettem ettől mint kristály ragyogott.
