Úrrá lenni tanulunk. Önmagunkon, érzéseinken. Leszegett fejjel.
Felülemelkedni mindazon mi érték - zűrzavaros, pálinkagőzös, dohányboltos - hangzavarban.

Mintha szégyellnünk kellene azt is hogy vagyunk, pedig "Felkelt a napunk" mégis alpári a szavunk.

Kitörni vágyunk ebből a körből, ki akarunk maradni az örömből. Ökörködünk.

Sebeinket nyalogatva mutogatunk a másikra. Ő kezdte! Bűnbánat kellene! Mélyen elásva szorongatjuk lelkünk mélyén. Hiányaink a céljaink. Valami gubanc van a fejekben.

Mutatóban jobbja! Kalickába zárva, büszkén körülhordjuk új csodára várva!