Azt kérdezted (5 évvel ezelőtt), hogy 510 vers elég lesz?

A válaszunk: nem! 

Kezdetnek itt ez a 300 vers, amivel elkezdődhetett ez a szép blog. Reméljük még sok felkerül ide (is)...

Szeretettel:

családod

Ötszáztíz vers elég lesz?

- véltem átfutok a közkincs egén -

lendítsen életem kerekén.

Átfordult már a tét lelkemből

kiszakadt e kép szösszenet,
száraz szó, indulat,giccsek halmaza
hírem oly kicsiny és laza
időben fordulok haza

amit akartam letettem elétek
osztottam ingyen vegyétek egyétek
értelmem bár még meg nem kopott
kitartás és bölcsesség híján
tőletek jó messzire hátra futott

nem voltam nem is leszek jeles személy
költészetem semmit nem ér
példa rá e költemény - bár
azt gondoltam érek valamit
nem volt ez más csak talmi hit

kézjegyemet letettem
olvassatok belőlem. Amen

Szőlőskertben ébresztett fel szép szavával szerelmesem
beültetett nemes népe hintajába jobb sorsra érdemes kedvesem.
Mintha Illés szekerén ülnék száguldunk szélnél sebesebben,
tüzes vulkánok felett szállunk egyé válik velem kedvesem.
Hármas kötelék fűz össze minket, a hit, a remény és szeretet,
szövetséget kínál fel nékünk az ajándékba osztott kegyelem.

Isten csókjából született ara vagyok Egyház ölén ringatott anyám,
szerelmes szívemet odaadom neked, jobb sorsra törekvő babám.
A szőlőmetszés ideje lejárt, elkezdődött az aratás, kitakarították
a csűröket, megrengeti a világot Atyám! A madárszó elhalkul,
az idő kereke lassan megáll, világkatasztrófa előtt állunk, emeld
imára kezedet hazám! A szőlőmetszés ideje lejárt..

/Énekek éneke nyomán!/

testedet Hazám
háború szaggatta szét
meghajtom fejem

Forrong bennem a szó, kitörni készül a magma
bűzös leheletként terül szét számon, mint a
tegnap este fogyasztott hagyma.
Most békére vágyom, olyanra mit Isten ad,
lassan visz lábam a mezőre ahol jól érzem magam.
Nézem a határban a kapott virágszőnyeget,
elterülök rajta s látom az égen játszó bárányfelleget.

Amikor a szívekben több lesz a háborúság, mint a béke,
láthatja az emberiség ez a világvége. Ezért pedig
Istent ne okold, mert Ő már felfedte előtted a
mennyországot és a pokolt. Az ember teszi pokollá
az életét, ha a gőg és világ urára a Sátánra hallgat
és megtagadja Istenét. Párhuzamot vonok ég és
a föld között, s tudom most lelkembe béke költözött.

A Szeretet nekem már bemutatta magát, gyermekként
hirdetve a Lélek diadalát. Az Igazság visszatért a mennybe,
aki követi Őt, az meghallja: jöjj testvér országomba menj be!
Ha a feltámadás hirdetőjére hallgatok, tudom Krisztus
ereje Isten dicsőségében felettem is felragyog.
A forrongó szavakat magam mögött hagyom, számat
egy időre Istenem dicséretére és hálaadásra fordítom.

Megvezetve élek
gyermekkorom óta
nem rólam szól a
boldogságos nóta.
Mégis boldog lettem
bár még nem ettem
se kaviárt se csigát
igaz hittel húztam
az elébem tett igát.
Boldogságom oka
hogy hozzá tartozom
aki értem élt és
királyként haldokolt.

szeretem, szeretem, szeretem
ami rossz volt feledem
szeretem, szeretem, szeretem
kitárom felé kezemet
szeretem, szeretem, szeretem
egész testemmel nevetek
szeretem, szeretem, szeretem
elfogadom őt mert SZERETEM

Kifordított bekecsben rovom a világot,
nem fog már rajtam semmi átok, Egy
akolhoz tartozom, erről gondolkodom.

ENGEM NEM TUDTOK FÁBÓL megfaragni
ki a tanítást rímekben kaptam, egyházanyám
gondoskodott rólam, bár akkor még az eszemet
sem tudtam, fűzfakosárba ringatott anyám,
néha fejemre ejtettek, mégis ember maradtam
noha nem sejtettem, mit is vár el tőlem
Teremtő Istenem. Pásztorember fújta : a
világnak. még a bírkák is hazatalálnak!

Kalodába zárt engem az élet, már nem
talál fogást rajtam az enyészet, ha
találtok csak olyat, mit magam is akartam.
Sorsomat úgy adta tudtomra, mint cserép
edénybe rejtett bölcsességet, bányásznom
kellett mint személyemre szabott igéket.
Válogattam " mint tyúk a kendermagban"
Két kezével védett, mikor belémmartak.

Most nem mondok újat mégis mondanom kell,
ha már Isten képmására teremtették az embert
kötelességem, éltető lélek segítségével zengem
hirdetek egy felsőbb dicsőséget, pásztor énekével
kinek szájából felhangzik a jól ismert dallam halljad
egy az akol egy a Pásztor, egyre mondom százszor
időt kaptál még gyermek, állítsátok meg a fegyvert
anya, apa várnak, még a birkák is hazatalálnak.

Bálvány döntögető kedvemben
beszóltam egy fejesnek, Ő csak
nézett rám bambán, majd félre
nézett sandán, verőlegényei
jeleztek, legyintettek rám az
embernek,Ő erre elpirult, majd
szégyenével elvonult, azóta csak
lesek, de nem látom a fejest,
amit mondtam neki akkor ma is
tetszik, hogy az ágya nem jó
helyen fekszik. Börtönben lenne
jó helye, rács mögül kellene
figyelnie, ami neki mámor, ma is
pénzért mérik az igazságot, ott
lenne neki jó, de hol van már
a tavalyi hó? Nem tetszik a
leányzó fekvése, ki futtatja
a legelőre estére, ki figyel
a testére ....s a lelkére?

Ölelnélek, de nem lehet
nem karol át a két kezem
megnőttél gyermekem.

Ölelnélek, de nem szabad
már más diktálja a vágyakat
a végső szabad akarat.

Ölelnélek, de nem tudlak
messze vagy, más az utad
inkább Te ölelj másokat.

Add át az ölelést, van karod
mindig, ha van rá alkalom
szeress mindenkor magzatom.