Forrong bennem a szó, kitörni készül a magma
bűzös leheletként terül szét számon, mint a
tegnap este fogyasztott hagyma.
Most békére vágyom, olyanra mit Isten ad,
lassan visz lábam a mezőre ahol jól érzem magam.
Nézem a határban a kapott virágszőnyeget,
elterülök rajta s látom az égen játszó bárányfelleget.

Amikor a szívekben több lesz a háborúság, mint a béke,
láthatja az emberiség ez a világvége. Ezért pedig
Istent ne okold, mert Ő már felfedte előtted a
mennyországot és a pokolt. Az ember teszi pokollá
az életét, ha a gőg és világ urára a Sátánra hallgat
és megtagadja Istenét. Párhuzamot vonok ég és
a föld között, s tudom most lelkembe béke költözött.

A Szeretet nekem már bemutatta magát, gyermekként
hirdetve a Lélek diadalát. Az Igazság visszatért a mennybe,
aki követi Őt, az meghallja: jöjj testvér országomba menj be!
Ha a feltámadás hirdetőjére hallgatok, tudom Krisztus
ereje Isten dicsőségében felettem is felragyog.
A forrongó szavakat magam mögött hagyom, számat
egy időre Istenem dicséretére és hálaadásra fordítom.