Hátra ARC - üvöltött a kudarc -
képembe vágta, nem enyém ágya.
Egy valaki fogad be engem, kié
testem és lelkem, Ő hordágyon is
osztozik velem, benne kedvemet lelem,
ki megfeszült értem a kereszten.
Tőle tudom a szenvedés értelmét,
ki velem jár a kitaposott úton, vele
kudarcomat is gőg nélkül fogadom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
