Andalogva viszem lassan botom
ő segítőm amíg utam rovom
kiszáradt fa, mely meghajtotta hátát
megtanított megvetni a Sátánt.
Homályos szemüvegen nézek
tudom már nem itt van az éden,
a gondviselés átölelt engem
ezért bátran dicsőítem Istent.
Bizalmamat belé helyezem,
Ő a sziklám, váram, mindenem.
Van itt minden, csokoládé, hering,
szívem a csodától ide oda kering.
A győzelem elnyelte a halált
akkor is ha a szív egyszer megáll.
Fellépve az Isten színpadára nincs
bennem más csak köszönet és hála.
