Lépkedett már ember a holdon
az űrt is lényegében felfedezte
mégis abban porszem ma még
hogy nem tudja mikor tör rá az este.
Sötétben tapogatózik az elme
megértse a végső célt, gyilkol,
halmoz módszeresen mégsem
találja a földön sokszor a helyét.
A boldogság egy olyan állapot
melyben jelzem a helyemen vagyok
látható jele arcomon a feléd forduló
békés mosolyom. Nem kell ahhoz
a holdra jutnom hogy megértsem
a földön is a boldogság a jussom.
Mosolyom Istenből fakad, Ő a
forrás, mely soha el nem apad.
