Megvert engem az Isten
vénülő szemekkel,
olyanra emeltem tekintetem
kit soha nem érhetek el.

Elhomályosította látásom
most hunyorgok utána,
tapogatózok a sötétben,
tántorgok nyomába.

Bennem buzgón barka leng
a múltnak integet,
ráncaimra csomót kötök
ne ismétlődjenek meg.

Már elnyelt mindent
az emlékezet kútja,
lelassult erővel vánszorgok
egy ismeretlen útra.