Bármilyen porszemnek látszom
a világmindenség részese vagyok.
Magamba szívom a napsugarat,
a tengernek illatát, majd
továbbadom mint a mosolyba
zárt magányt.
Mert a költő dolga megrázni a fát
a gyümölcsszedés előtt
eltüntetni minden akadályt.

Nyissátok ki ti is szívetek kapuját
utat engedjetek mert érkezik
a nyár, előtűnik az aratás.
A szürethez is kell a sok dolgos kéz
a méhek is szorgosak úgy csordul
a méz, tedd amit tehetsz ma még,
a cselekvéstől soha ne félj!
Biztatlak testvér éld a csodát
- rád is vár a feltámadás!