Hideg testedet tapogatom
tényleg elszállt belőle az élet?
Az üres levegőt markolgatom
merre fogható meg a lélek?
Jól elrendezte az Isten, hogy
megtapasztaljuk a halált, de
még jobban hogy kívánjuk a
világot újító feltámadást.
Fényét szemednek átveszem
vele indulok utamra tovább,
szikráit szétszórom boldogítson másokat,
ahogy Te is fénnyé tettél engem anyám.
A húsvéti fájdalomba öröm vegyül
bár elment, de itt hagyta mosolyát,
minden reggel ha nyitom szemem
tudom, már soha nem leszek egyedül.
Minden virágban benne lesz illatod,
minden rózsa veled üzen, ha
néha megszúr felkapom fejem,
köszönöm Anyám, hogy maradsz velem!
