Hidakat egyre többet, lápból
lépnénk szilárd kerek földre,
cölöpverőként beállnék előre,
dülöre szeretnék jutni jobbról
balra, majd vissza, a csendet
mint forrásvizet egész testem
mohón issza, mégis kiáltozom:

Lánchíd - rakd le láncaid,
Szabadság - használd szárnyaid,
Petőfi - talpra mint mindig,
Margit - békéddel tisztíts,

hátrakötözött kezem bontsátok ki,
az igénytelenség hálójából
vegyetek már ki, az összekötő
hidakat építsük újra fel, alapja
ne a félelem a szeretet legyen!