Nálam lóbálta lábát a halál dongóként
azt súgta jer, jobb lesz odaát,
azt nem tudom odaát jobb lesz-e,
engedd, maradjak még kertemben.

Most érleli gyümölcsét barackfám,
hintáztatja kis kölykét diófám,
mutatja színes ábrázatját a málna,
le kell szednem az epret már ma.

Eleget leszek még halál a terhedre,
ölelj ma mást kérlek kebledre,
simogasd, becézgesd új mátkád,
nem készült el még halotti pártám.

Hűvösen fogadom e legyeskedést,
mit köröttem ez a dongó zümmög,
nagyapám szavát hallom ismét
amit orra alatt a halálról hümmög.