"Azt sem tudtuk mi fáj, de azt éreztük, hogy fáj valami" Mikszáth Kálmán nyomában

Ipolyvece - Dejtár - Hazám
félerővel is elmondhatnám azt amit gondolok,
de gőzerővel tolakszik a szó, hogy mielőbb
hozzád eljusson és befogadd: mély tiszteletemet.

Szent László királyunk ünnepnapján
a boldogság átöleljen mint a járvány.
Szent István jobbja óva int,
öleljük egymást még kicsit.

A legvidámabb barakk voltunk
mégis megtagadjuk múltunk
vajon mivé leszünk holnap
válaszra vár még magyar holtunk

veletek tót atyafiak jelenünk amit szeretünk
csak szószaporítás bölcsesség híján
az ember balga, ugye nem vitás
vigyázz állás után jár a talpon járás

lábamba vésett fájdalom
neked hazám mind átadom
szívembe rögzített táj szava
fel felsikolt nem mostoha

tüskés rózsák friss illata
apró madárkák füttyszava
hamarjában szedett dió színe
befeketített idő zöme

felejteni soha nem fogom
hű leszek hozzád örökre tudom.