Tévedések találkozásának helyén
bezárt zsinagógában találtam magam én,
olyan ösvényre tévedtem, melyet
megírtak az élet könyvében.

Elzárt
kert, lepecsételt forrás mutatta
a születésem előtti helyet, melyet
most ismét felfedek előttetek.

A kör bezárult, ám én átléptem
rajta, ezen meditálok szakadatlan.

Szenvedések helye, egy ujabb
Golgota, előtte térdepelve találom
magam. Nem éltem akkor még, de a
dobpergést hallom, csukott szemmel is
lelkemmel látom, a sóhajtást, a nyögést,
sok sok szenvedést, velük azonosulni
tudok én.

Éget egy örök parázs,
minden lélekért izzik és fáj, akiért élni
érdemes,
maga is e népért kiszenvedett!

E nemes tőből új hajtás fakad, új
vessző nő ki mint borostyán sarjad.
Egykor olajágat hozott egy galamb
Noénak, ma békéért,
igazságért küzd egy anya amíg
élete e bolygón halad...

A kör bezárult de az örökmécses ég
mindazokért kik tudják mi a szenvedés.