Nekem a legszebb szó: a tisztelendő.Tisztelni kell mert Ő, mert nő, növekszikmásokkal nem vetekszik.Tisztelni kell mert Őt hordozza, növekedve sok naphosszat.Személyes kapcsolatban áll Velekinek majdnem minden nemzetbenmás a neve, Akit csak az hordozhatkivel a kereszten is…

Összeveszekednek a nézetekez olyan rossz, hogy nem nézhetem,biztos bennem van a hiba? aztmondták rám, menj már te liba.

Arcod hideg lenyomatát magaddal vitted a sírba,de szemed tüzes tekintetét örökre szívembe írtad.Az táplál ma is, mióta nem vagy velem,ha a múltamba visszanézek újra melletted a helyem.Emlékeink kísérnek elmém rejtett zugából,télen is tavasz környékez a hajamba…

Apró magja lettem egy fánakelhibázott döntése apámnak.Véres öled végtermékeként ordítvaszülettem a világra, hármanvajúdtatok egyszerre, sietségébenengem elejtett a bába, már akkorporba hulltam, pedig még azt semtudtam mi az élet, most jártányierőm fogytán egyre…

Leláncolt madarak szabaddá lettekláncaik utánuk sírva lebegtekátvéve a szabadság érzetétörömüket már sírásra cseréltékmert van az örömnek egy másváltozata, örömkönnyeket szüla   s z a b a d s á g    maga.

egybegyűltem önmagammals kihagytam a nyafogástmegszámláltam ráncaimés nem környékezett zokogásőszintén magamba néztemrájöttem nem bánok semmit sema szépséget magam mögött hagytammégse cserélnék senkivelaz útnak végére egyedül érekahogy egyedül vágtam nekiúgy vélem jó…