Arcod hideg lenyomatát magaddal vitted a sírba,
de szemed tüzes tekintetét örökre szívembe írtad.
Az táplál ma is, mióta nem vagy velem,
ha a múltamba visszanézek újra melletted a helyem.
Emlékeink kísérnek elmém rejtett zugából,
télen is tavasz környékez a hajamba játszadozó
fényes napsugártól. Azt mondtad egyszer ha meghalsz
napsugár leszel, hogy mindig magamon érezzem
szerelmes tekinteted. Hogy szerettél köszönöm neked.