Lassított filmkockaként
vetítem a percet, mint
rózsafüzért a gyakorlott kéz,
oly áhítattal rántom le a leplet,
mint szűz menyasszony
ha vőlegényre néz.

Kíváncsian kissé kacéran
a bátrak félelme nélkül,
tudva mit, ma nyújt nekünk
az élet, szent pillanat mellyel
az ember szembesül, kiterítem
elétek magam az alkotás
a helyére kerül.

Mint szőnyegen lépkedjetek rajtam,
a mű elkészült minden ízében
megfeszült, a bért értem
megfizették régen, hálát adok ezért
legbelül, a reménység madaraként
vártam a csodát, belém szőtték
az angyalok a harmóniát.