Vér fröccsent ruhámra
az ártatlan Bárány vére,
tisztára mosatott általa
kegyelemnek e nemzedéke.

Testvért fogant e furcsa nász,
Atyának hűséges magja,
Fiúból sarjadó vetés, mely
a világot ma is igazgatja.

Aratásra kész a világ,
már közel van a vége,
szőlőből sajtolt édes nedű
forrásként hűsíti e népet.

Terítsünk asztalt agapéra,
a keserűség kelyhe megtelt,
az irgalom Atyja nem hagyja el
a gőgös, öntelt, bűnös embert.