Vipera nyelvek ma sem nyugodhatnak
őrzői ők a rejtett haragnak, sugdossák
sziszegik mindazt ami álnok, csellel
csúsztatják a féligazságot. Forrónak
hitetik azt ami meleg, négyszögnek
olyat ami kerek, fényesre csiszolják
a magamutogatást csibésznek
sejtetik a kutyaidomárt. Álszent szavak
bűvkörébe élve bekebeleznék a
földkerekséget. Bátorság! Figyelem!
Vigyázzunk nagyon, nehogy nyomot
hagyjanak az agyon. Ha agymosásra
vetemednének akkor vége lenne a
békés nemzedéknek. Betegmenetnek
hívják a békemenetet, erővel tennék
ránk az utolsó kenetet. Szépérzékemet
borzolja e sértés bontsuk már le
a berozsdált kerítést. Lássunk tisztán
mi a különbség jó és rossz között
mint a vak aki falakba ütközött. Egy nagy
ütés után fényességet látott, melyben
felismerte a teljes igazságot.