Mostohafiak nemzete, emberölő irónia a végzete
ha a közszabadság helyén valami sötét mélység
tátong, amelynek fenekéből hullaszag gőzölög
- fel kéne támadni ebből a fertőből -
segítséget kérve a Teremtőtől! Nosza indulj,
nyergelj, fordulj, amint Pál apostol tette és
a lelkét eképp megmentette. Vagyunk
vészidők népe, kinek nyakára hideg pengét
tettek, mert az igazságot mint célt elvetette.
Paragrafushiénák tombolnak, de még él
e népben a nemzeti öntudat, mely láthat
a jövőjében kiutat. Vérző vidámság,
búsongó bánat bájitalát fogyasztja hetyke
virtussal, de nehezen birkózik a lélekbe
elültetett tussal. Még vagyunk, hogy meddig
ki tudja, ha konzerváljuk a gőgöt, ezt a
nemzetet az Isten is letudja. Itt mindenki
lót-fut, egymást bárdolatlan szavakkal üti-veri,
gyomrozza, csömört okád az ég, végül a fentről
kapott fényt mint a rolót egykor lehúzza.
Peres ügyek állnak sorban az igazság kapujában.
Addig amíg vagyunk, használjuk az agyunk!