Völgyek lilioma hajlik az útra
tekintget jobbra tekintget balra,
hol vagy kedvesem akinek nyíltam
szakíts le megnőttem ahogyan bírtam.
A déli órában érkezik a kedves
holló fürtjei izzadságtól nedves,
szája szomjazik, rogyadozik lába
ölelő karjait szélesre kitárja.
Ölelik egymást örökkön örökké
boldogan nézi felettük a kék ég
jókedvük szétárad minden virágra.
Táncolnak a lepkék donganak a méhek
csigák is megállnak boldog most az Éden
tücskök hegedűi cirpelnek vidáman.
