Érett érzések feszítik szét szívünk roncsait,
tékozló fiúként visszatértem hogy meghajtsam fejem
jászlad előtt Uram!
Töprengve kérdem a világtól,
már csak az én lelkemben élsz?
Szülőasszonyként vajúdom
miközben vágyom újra megszüless!
Csak ne télen! ahogy mondtad - az a gyötrelmek
időszaka lesz!
A hó alatt minden tisztának látszik, még a mocsár is
tündérkertet játszik.
A hidegben didereg a gyermek, minden képen
fedetlen - úgy betakarnálak - kerülgetnek az árnyak.
A világbáránya ismét leölésre kész - fenik már a kést.