Rám terítette bíborpalástját az este
önmagamat a halvány színűt hiába kerestem
vörösen izzott rajtam sokáig álltam
sírva a nehézségtől izzadtam bokáig.

Az öregség szaga elbódította testem
kerestem a pápaszemem de sehol se leltem.
Vaksin tapogattam a megszokott tárgyakat
csak egy volt amely elhozta megnyugvásomat.

Egy aprócska kereszt amely kezembe került
ahogy hozzáértem lelkem felderült.
Megnyugodtam a vigasztaló tárgynak
tudtam egyszer én is átölelem a keresztfámat.