Vastagon fogott idén
a nyár ceruzája, sárga
napraforgó helyett, fekete
tátongó szemek kisültek
mielőtt ragyogtak volna,
csöves kukoricák feledték
miért vetették ágyukat
puszta homokba.
Forró szél tekereg keresve
a helyét kicsiny tanyáról
nádat ereget egy kökényszemű
legény, sárkányként kígyózik
egyre magasabbra, keresve
kutatja merre csillan a patak
a napégette homokban.
Szomjas a fű. szomjas a nád,
szomjas az izzó határ, szomjazik
az ember is, mig tiszta forrásra
nem talál...