Vértelenül végtelenül vágyva a véget,
ha így teszel akkor is elnyel az enyészet,
az öröklét keveseknek adatik, mert
az ember csupán kegyelemből él és
jó szándékból marad itt e zavaros bolygón.
Szánd a szenvedőt, viseld a vihart,
békülj a békétlennel, oszd amid van
amíg teheted s feledd el nevedet,
mert új nevet ragasztanak rád,
várad ha nem is látod romhalmaz már,
a senki földje és mindenkié a tiéd,
vagy egy maroknyi por, melyre írnak
mások, akik megmaradnak e világból.