Minden pózolásmentesen elém tetted magadat
s megmutattad nekem igazi arcodat,
megsimítom lágyan mint friss tavaszi szellő,
majd sebesen eltakar egy felhő,
ott állsz az égre meredőn
még látom a pilládon fényesedő csöppet,
ha napba nézel kedves tudhatod
lesütni a fejet könnyebb,
ám Te bátor voltál,
egy tapasztalattal többre jutottál
egy napsugarat lángra lobbantottál
csendes méltósággal fogadd hódolatom,
ahogy Te is előttem emelted kalapod.